Keresés
7O
Budapest
2018.11.18., vasárnap (Jenő)

Egyre nehezebb elhagyni a mamahotelt

Helstáb Laura- 2016.04.04. 10:10
404
Az elmúlt évtizedekben duplájára nőtt a szüleikkel élő huszonévesek száma - míg korábban 21, ma már a nagyrészük 25 évesen válik önállóvá.

A Központi Statisztikai Hivatal műhelytanulmánya szerint 1990 óta folyamatosan növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik bár elmúltak 20 évesek, a szüleikkel élnek. Az elemzés szerint míg 1990-ben 459 ezren éltek a szüleikkel ebben a korosztályban, 2010-re számuk majdnem megduplázódott, 819 ezerre nőtt, és bár a növekedés üteme mérséklődött, ma 883 ezer "felnőtt gyereket" tartanak nyilván.

Ezzel együtt kitolódott a fiatalok önállósodása: míg 1990-ben a 21 évesek körében már több volt az önálló, mint a szüleivel élő fiatal, addig most a váltás már csak a 25. életévtől következik be. A legnagyobb arányban a 20-24 éves fiatalok laknak még otthon, alátámasztva ezzel az iskolában töltött évek növekedését. Az elemzés szerint a férfiak közül többen és tovább maradnak a szüleikkel, mint a nők, és míg a felnőtt gyerekként élő férfiak száma másfélszeresére emelkedett, a nőknél 25 százalékos növekedést lehet elkönyvelni. Jelentős a különbség az iskolai végzettség tekintetében: az érintettek többségének érettségi a legmagasabb végzettsége, csupán 17 százalékuknak van diplomája- írja a Magyar Nemzet hétfői számában.

A jelenségre a pszichológusok már egy új életszakasz, a kibontakozó felnőttkor fogalmát is bevezették, ami korábban nem volt benne a hagyományos fejlődési modellekben. A serdülőkor és a felnőttkor közé ékelődik, egy olyan időszakot jelölve, amelyben jogi és sok más szempontból már teljesen felnőttnek tekinthetők a fiatalok, de az anyagi függetlenedés, a szülőkről való leválás még nem történt meg. Ez a meghosszabbodott átmeneti szakasz a változások széles skáláját öleli fel: nemcsak az otthonról való elköltözés, hanem a tanulás, az első házasságkötés, a gyermekvállalás és a munkába állás időpontja is kitolódott. Korjelenségről van szó, ezért önmagában egyik tényező sem okolható a változásért.

A tanulás kitolódása nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy késik az önállósodás anyagi szempontból: ilyen albérletárak mellett nagyon kevés diák engedheti meg azt magának, hogy önálló lakást vegyen ki az egyetem mellett, sőt, még a munkába állás első évei is gyakran gyűjtögetéssel telnek.

Az önállósodás halogatásában a pszichológusok szerint az is szerepet játszik, hogy a követekző generáció jobb döntést akar hozni, mint a szüleik, ám sokkal több az alternatíva is, amiből választhatnak, ezért tovább tart, míg egy pálya, párkapcsolat, vagy életút mellett elkötelezik magukat. Nehéz elfogadni azt is, hogy sok mindent fel kell adni az elején az önállosodásért - az otthon kényelmét és bőségét cseréljük ilyenkor a szabadságunkra, és könnyen visszahúzó erő lehet, hogy azt a jólétet, amiben otthon éltünk, nem tudjuk rögtön magunknak is megteremteni. Mindenki a legjobbat szeretné, munkában, lakóhelyben és párkapcsolatban is, ami hosszas kereséssel jár. Az egyetem- és munkahelyváltások, külföldi tapasztalatszerzés miatt pedig csak tovább tolódik az, amikor elég stabil keresettel rendelkezik valaki egy önálló lakás fenntartásához.

Sokszor a szülő is megpróbálja késleltetni a gyerek leválását, ez számára is nehéz időszak. A gyerek szempontjából azonban fontos lenne, hogy minél korábban rászokjon arra, hogy saját döntéseket hoz, felelősséget vállal magáért és új helyzetekhez alkalmazkodik, mert minél tovább marad valaki "gyerek", annál nehezebb ezt kialakítani benne, ami később nemcsak a munkában, hanem a párkapcsolatokban is hátrányt jelenthet. A gyereknek ilyenkor nem arra a támogatásra van szüksége, hogy megvesznek neki mindent és minél jobban elkényeztetik, hanem hogy segítik felelős döntéseket hozni és ott állnak mellette a pályaválasztás nehéz kérdésében is.

Hozzászólások