Keresés
28O
Budapest
2017.06.25., vasárnap (Vilmos)

"Persze, Clintonra szavazunk" - mondta mindenki, aztán Trump nyert

Helstáb Laura- 2016.11.09. 11:33
4401
Az előzetes közvélemény kutatások nagy része Hillary Clinton elnökségét vetítette elő, mégis Trump nyert. Milyen lélektani folyamatok állnak az amerikai elnökválasztás meglepő eredménye mögött?

Forrás:Twitter/Mark Taylor

Szégyellem bevallani, de...

Hasonlót láthattunk nemrég a Brexittel kapcsolatos népszavazás esetében. Jóval kevesebben voltak Amerikában azok, akik a nyilvánosság elé álltak azzal, hogy Trumpot támogatják, míg a hírességek felől folyamatosan jött a Hillary-kampány. Az emberek tudják, hogy rasszistának lenni nem egy népszerű nézet, hogy a nőket becsmérlő megjegyzéseket tenni nem olyan dolog, amit dicsér a közvélemény - és nem vállalnak fel egy olyan véleményt, ami erkölcsileg kifogásolható, legfeljebb szűkebb körökben, de nem nyilvánosan. Egy szavazófülke viszont már elég szűk, hogy az igazi, sztereotípiáktól és félelemtől fűtött érzelmek jöjjenek elő. Ami elvezet a kialakult helyzet gyökeréhez.

Az előzmények

Ahhoz, hogy egy olyan vezető, mint Trump, felemelkedhessen, szükség volt arra, hogy hosszú évekig az ő "politikájával" ellentétes folyamatok működjenek. Obamáról nem mondhatjuk, hogy bármit rosszul csinált volna, de azt sem, hogy nagyon sorsdöntő döntéseket hozott. Nem oldotta meg a problémákat, amelyek foglalkoztatták az embereket - a dolgok, amiket Trump felvállalt, amikről beszélt, és aminek a megoldásáért tetteket is ígért. Persze az ígéret csak szép szó, de a semminél ez is több. Az évekig tartó tétlenség kihozta az emberekből, hogy radikális döntéseket akarnak, megoldást a problémáikra, és ha kell, akkor még Trump mögé is beállnak. Egy amerikai cikkíró úgy fogalmazta meg a problémát, hogy „míg a liberális Lena Dunham-ek a havi 5000 dolláros bérleti díjú lakásukban bort kortyolgatva amiatt sopánkodnak, hogy miért van nemi megkülönböztetés a vécék jelölésén, a terrorizmus áldozatai hiába üvöltenek, nem hallja meg őket senki”.

A másik nagy probléma a gazdasági hanyatlás, amit első körben leginkább a nagyvárosoktól távolabb élők éreztek meg. A rossz gazdasági helyzet miatt az emberek bizonytalanságban élnek, az "amerikai álom" összeomlott, és ezért valakinek meg kell lakolnia. Persze ki másnak, mint a bevándorlóknak, kisebbségeknek, aki felborították a "régi rendet". Trump "üzletember" imidzse itt még kapóra is jött: valaki, aki igenis megvalósította, hogy gazdag és sikeres lett, akkor az országgal is meg tudja ezt tenni. Így nyert meg magának még hagyományosan demokrata államokat is, ahol a helyi ipar haldoklásának nehézségével küszködnek.

És persze ott volt az a probléma is, hogy valljuk be, Hillary nem volt a legnépszerűbb jelölt. Sokan úgy emlegették a mostani választást, hogy ő lenne két rossz közül a kisebbik, és ez azért nem a legjobb ajánlólevél a Fehér Házba. Bár sok híresség kiállt mellette, a médiában sugallt lelkesedés valahogy nem tükröződött a szavazók között, míg Trump igazi fanatikusokat tudott megmozgatni. Hogy miért?

Elit vs. a "nép embere"

Trump nem politikus. Gazdagnak gazdag, de inkább amolyan "nép hangja" figura, egy teljesen más jelölt, mint Clinton, aki terjedelmes politikai múlttal rendelkezik, és a szó minden jó és rossz értelmében is politikus. Az elmúlt időszakban egyre többen kiábrándultak a fennálló politikai rendszerből, és nem akartak még egy ugyanolyan politikust azt elnöki székbe, aki ugyanazokat a régi módszereket és eszméket képviselné. Trump mellett szólt tehát, hogy kilógott az egész képből.

Ki képviseli jobban az érdekeinket? - tehette fel magának az amerikai választópolgár a kérdést. Egy dörzsölt politikus, aki már olyan régóta a politikai elitben mozog, hogy nem is emlékszünk rá, amikor nem, vagy valaki, aki egy kicsit hasonló hozzánk, emellett nyíltan felszínre hozza az elitellenes, erőszakos késztetéseinket?  Az "átlagembernek" - aki nem a nagyvárosokban lakó "értelmiség", sztárok, stb. - hanem a nem nagyvárosi amerikaiak, ez is elég lehet ahhoz, hogy azt a jelöltet támogassák, aki a elit ellen van, aki kifejezi mindazt, amiről "ott fent" nem akarnak tudomást venni. Trump a győzelmi beszédében is kiemelte: mindenki számít, senkit nem fog kihagyni, felzárkóztatja a vidéket. Az emberek szeretik, ha figyelnek rájuk, ha úgy érzik, számít, amit mondanak, és ha partnerre találnak a problémáikban.


A választás eredménye tehát több pilléren nyugszik, és - bár elsőre úgy gondoltuk, nem volt bejósolható - valójában mégis.

Hozzászólások